Pasta 4. rész

Archív, Gyalogbéka cukormentes kísérleti konyhája - 2010.08.31.

Tudom, tudom, ezer év telt el a Pasta 3. része óta, de hát ez van. Asszem nekem 72 óra kellene egy napra, hogy mindent bele tudjak sűríteni, az alvással együtt...

Nos, hol is hagytuk abba? Persze a verseny, melyet Yoo-kyung fölényesen nyert meg. Mit ne mondjunk, Hyun-wook legnagyobb döbbenetére. Persze a mi Yoo-kyungunk is szinte alig hiszi el, így megkéri a séfet, hogy ismételje újra meg, amit mondott: Holnaptól a serpenyőkkel dolgozhat! – hajrá kislány

A két konyhai csapat is gratulál a konyha egyetlen női alkalmazottjának és megkóstolva a tésztát elismerik, hogy tényleg nagyon jó lett. Akármelyik vendég asztalára is kimehetne. A koreai csapatban még mindig nem tetszik, hogy elsősorban csak azért örülnek, mert tudják, hogy ez mennyire idegesíti a séfet, míg az olasz csapat tényleg örül Yoo-kyung sikerének.

A verseny után az olasz csapat Nemo társaságában arról beszélget, hogy milyen fura, hogy a séf korábban sosem választott lányt, még Olaszországban sem. Pedig a csapatába annak idején ők is vak kóstoló verseny alapján kerültek be – nem cukik? De ha egy étel alapján meg lehet mondani, hogy nő vagy férfi készítette, akkor kiakadok.

Az olasz csapat legfiatalabb tagja Eun-soo ezután már csak arra kíváncsi, hogy ki lesz a konyhai asszisztens, miután Yoo-kyungot ezzel előléptették és ennek következtében őt lefokozták – na picim, szerinted ki lesz?

Hyun-wook természetesen nehezen tér napirendre a „választottjának” neme felett, így mikor Yoo-kyunggal összetalálkozik, megpróbálja zavarba hozni a lányt azzal, hogy jól láthatóan elkezdi kigombolni a nadrágját, jelezve, hogy most át fog öltözni. És ezzel együtt félfogról kiböki: „Ha zavar (mármint, hogy levetkőzöm), akkor menj ki.”

És a mi kis tapasztalatlan lánykánk szépen ki is megy – hehe, én lehet, hogy már csak azért is bent maradnék.

Yoo-kyung kihasználja közben, hogy a konyha kiürült és egy kis egyéni gyakorlásra adja a fejét. Elmenőben Hyun-wook meglátja a lányt, és nem tudja megállni, hogy ne menjen oda hozzá, és adjon néhány jó tanácsot – ilyen egy igazi tanár. Itt most érezhetően nem nőként tekint Yoo-kyungra, hanem egy fiatalabb szakács kollégára. – Yoo-kyung kap pár tippet és figyelmeztetést, hogy erősítse a kezét, csuklóját, mert az átlag 2 kg-os serpenyők egész napos forgatása gyorsan ki fogja kezdeni az ízületeit, ha nem figyel – múltkor kipróbáltam az olivás tésztát, wokban készítettem el. Mit ne mondjak, a végére nekem is sajgott a csuklóm a wok rázogatásától, hogy az oliva, fokhagyma és fűszerek egyenletesen befedjék a tésztát. Szóval a séf tényleg nem a levegőbe beszél.

A tanácsokat megköszönve Yoo-kyung így áll séf elé.

„Nem fogja megbánni, hogy engem választott. Kérem, tanítson, séf.” – Yoo-kyung a séf szót folyton úgy ejti, hogy sep. Ugye az angol chef szót vették át a koreaiak is. De náluk „f” betű nem igazán van, vagy csak nem tudják kimondani, és helyette általában „p”-t mondanak. De annyira édes, ahogy állandóan – sep, sep – mondogatja. Mint egy cuki, beszédhibás gyerek.

A másnap reggeli megbeszélésen séfünknek 3 bombaként robbanó változtatás van az étlapján.

1, nincs több foie gras – kacsamáj – az étlapon, mivel a, túl drága b, francia étel – megjegyezném, a La Sféra olasz étterem – és c, a kacsákat kegyetlenül tömik, hogy megduzzadjon a májuk mikor levágják, és marha drágán eladhassák. Szóval séf nem támogatja ezt az állatkínzást.

2, nincs többé kanál a tésztához. Eddig azért kellett, mert túl sok szószban úszott mindig a tészta. Ezentúl épp csak annyit tesznek a tésztákra, mely megadja az ízét, nem pedig eláztatja a szószban.

3, nincs több savanyúság. Egészségtelen, mert cukros lében készítik, és nem is harmonizál az olasz ételekkel – ez koreai sajátosság. Ha elveszik az ingyen köretet, akkor a vendégek sokkal nehezebben fognak megbirkózni az olasz ízekkel. – He? Minek olasz étterembe menni, ha nem tudod megenni a kaját némi savanyúság nélkül?
Bár mindenki bepánikol, hogy a vendégek el fognak pártolni, séf kitart mellette, hogy idővel majd hozzászoknak, hogy nincs savanyúság. De így legalább kevesebb kalóriát fogyasztanak majd, és jobban tudják értékelni majd a tésztákat is.

Sol igazgató bármennyire is mászik bele Hyun-wook arcába, őt nem tudja megijeszteni, így a változások aznap életbe lépnek.

Közben a konyha ismét kettészakad. Seok-ho, a koreai csapat vezére kijelenti, hogy ő továbbra is a régi módon fog csinálni mindent, de Hyun-wook közli vele, hogy a séf szava törvény a konyhában.

Ezalatt Yoo-kyung sincs túl jó helyzetben, hisz még csak most vették vissza, és máris kínos helyzetbe került. Ugyanis ő sem ért egyet teljesen a séffel. Főleg, mert az elmúlt 3 évben ő készítette mindig a savanyúságot, és ez idő alatt ez volt az egyetlen általa készített étel, ami kikerült a vendégek asztalára. Így a kérdésben a koreai csapat oldalára áll.

Másnap a vendégek is felháborodásukat fejezik ki a változások miatt. Egyáltalán nem tetszik nekik a szósz és a savanyúság hiánya. Nem értik, ha ezek tegnap még jók voltak, akkor ma már miért nem. Az, hogy az ő egészségük érdekében történt a változtatás, egyiküket sem hatja meg – én bezzeg rohanva mennék egy olyan étterembe, ahol a minőséget nem az ízfokozókkal és cukor hozzáadással helyettesítik.

Ebéd és vacsora idő között Yoo-kyung meglátja séfet a tetőn és felmegy hozzá. Séfünk először mutatja meg ismét kicsit érzékenyebb oldalát is. Megkérdezi a lányt, hogy vajon ő is azt hiszi, hogy a változásokat azért csinálta, hogy vitát kezdeményezzen? Ne higgyék, hogy nincsenek meg az indokok a döntései mögött.
Erre Yoo-kyung nem tud mit mondani, ezért inkább megkérdezi, hogy milyen a séf álomkonyhája. Hozzátéve, hogy nem lett volna mersze harcolni a munkájáért, ha annak idején séf nem menti meg az aranyhalat a zebrán – vagyis Yoo-kyung tudja, hogy nem seggfej alapvetően, csak a konyhában kiállhatatlan.

Hyun-wook: “Ez most vigasztalás, vagy szidás?”
Yoo-kyung: “A szidás működne?”
Hyun-wook: “Nem.”
Yoo-kyung: “És a vigasztalás?”
Hyun-wook: “Nem.”
Yoo-kyung: “Akkor mi működne?”
Hyun-wook: “Semmi.”

Így legyen okos az ember lánya. Esetleg egy nagy disznó ölelés működne? Hehe… Mindenesetre Hyung-wook is mosolyog már, mikor ezt mondja.

Ám a jó kedv nem tart sokáig, mert hamarosan előzetes értesítés nélkül egy filmes csapat lepi el a konyhát Seo-young társaságában. Nem csoda, hogy a séf majd felrobban, több okból is.
Seo-young lazán kezeli az egészet, és még fel is ajánlja a séfnek, hogy a megígértek szerint kóstolja meg az általa készített tésztát, amit persze a férfi elutasít és kiviharzik a konyhából.

Hyun-wook dühösen vezet – ezt a valóságban inkább kerüljük el - mikor Seo-young telefonál, és boldogan közli vele, hogy örül neki, hogy a férfi mérges rá, mert ez azt jelenti, hogy még mindig érez iránta valamit. Ha nem így lenne, akkor teljesen közömbösen reagált volna, ami sokkal rosszabb lenne. Amikor Hyun-wook visszatér a konyhába, a filmesek és Seo-young jelenlétére már csak egy tál tészta utal, amit azért hagyott ott a nő, hogy megkóstoltassa a séffel.

Ő azonban egy laza mozdulattal lesöpri a tányért a földre.

„Mérgezett. Ha eszel belőle, meghalsz.” – a kis drága, olyan aranyosan gyerekes ő is. De asszem, mikor valami nagyon bánt minket, vagy nagyon örülünk valaminek, akkor vagyunk a legsebezhetőbbek és általában úgy viselkedünk mint egy kisgyerek.

Közben alkalmunk nyílik találkozni San nővérével is, aki az öccse javaslatára ellátogat az étterembe. Ahogy ott meglátja Philipet, azonnal kiveti rá a hálóját – nincs gondom az idősebb nő, fiatalabb pasi párosítással, de itt valahogy nem tetszik. Talán mert a nő túl olyannak tűnik, mint egy tipikus cukros bácsi, néni vagy mi…

Az étterem ezalatt csökkenő bevételekkel kell, hogy szembenézzen a változások miatt. Ezért az igazgató úgy dönt, hogy a séf háta mögött fogják felszolgálni a savanyúságot, a fenti pultok alól. Ezért behívatja Yoo-kyungot, hogy titokban ismét kezdje el gyártani a savanyúságot. Yoo-kyung hiába tiltakozik, az igazgató megzsarolja, hogy felfedi a tojás pénz esetét, ha nem engedelmeskedik.

Az első részben ugyanis Yoo-kyung 10 millió wont – kb. 2 millió forintot – talál a számláján a tojásszállítójuktól. Nyilvánvalóan megvesztegetésre szánt pénz, hogy továbbra is tőle vásároljanak, még ha az árúja nem is olyan jó, és csal a tojások méreteivel is, de Yoo-kyung nem veszi el a pénzt. Inkább kiveszi a számlájáról, és Totti séf asztalára rakja.
A baj csak az, hogy arra van bizonyíték, hogy a pénzt kivette a számlájáról, de arra nincs, hogy Totti séfhez került volna. Vagyis papírforma szerint mondhat bármit, miközben zsebre tette a pénzt. De Yoo-kyung nem tenne ilyet!!!!!!!!

Sajna azt is csak mi tudjuk, hogy Totti elvitte a pénzt Sol igazgatónak, aki szépen zsebre tette az egészet. És most ezzel a pénznek az elsikkasztásával zsarolja Yoo-kyungot. – hogy én mennyire utálom ezt a pasast!!!!

Yoo-kyungnak nem elég a zsarolás, most még ki is kell költöznie a lakásból, mert az unnik - idősebb nővér, vagy idősebb női ismerős, barátnő - nélkül nem tudja fenntartani. Ezért hazatelefonál, hogy megkérje a bátyját, hogy az költözzön át az orvosi koliba, hogy ő hazaköltözhessen. De az apjuk nem megy bele, és utasítja Yoo-kyungot, hogy találjon maga megoldást. – kösz apus, nem igazán értem, hogy miért ilyen kemény Yoo-kyunggal, míg a fiacskáját elkényezteti. Kissé bicskanyitogató, de a valóság sem sokkal másabb általában. Emelje fel a kezét, akinek van tesója és már tapasztalt hasonlót! Senki? Hiszi a piszi.

Mivel olyat még nem láttunk, hogy egy turpisságra ne derült volna fény, így az sem marad titokban a nagy séf előtt, hogy továbbra is felszolgálják a vendégeknek a savanyúságot. Dühében beviharzik a konyhába és megragadja Yoo-kyungot, mivel nyilvánvalóan a lány készítette el a tiltott ételt. Yoo-kyung ijedten esik térdre, bocsánatot kérve, míg a többiek ugrásra készen nézik a kibontakozó jelenetet.

Séf az irodájában, négyszemközt beszélget el Yoo-kyunggal. Megkérdezi, hogy tényleg ő csinálta-e, és hogy továbbra is készíteni fogja-e a savanyúságot. A lány kedvetlenül, de igennel válaszol. Nem mondhatja el, hogy az igazgató zsarolja jelenleg. Érdekes az is, hogy Hyun-wook nem húzza fel magát jobban, hanem ellenkezőleg. Próbálja kitalálni, hogy mi lehet az egész hátterében.

Az étterem zárása után Yoo-kyung a hűtőkamrában üldögél egy lavór uborka előtt, miközben azon töri a fejét, hogy mit is kellene csinálnia. Savanyúságot készíteni, vagy nem készíteni? Észre sem veszi, hogy közben az ajtó előtt az olasz és a koreai csapat szakácsai összeverekszenek. Míg az olaszok meg akarják akadályozni, addig a koreaiak segíteni akarják a savanyúság előállítást. – Sok hűhó egy kis savanyúságért…

Mikor végre a lány megjelenik, az ajtó előtt a két csapat kimerülve fekszik egymás hegyén-hátán a civakodástól. Kíváncsian követik aztán Yoo-kyungot az előtérbe, hogy elkészítette-e a savanyúságot, de a lánynak van még néhány meglepi a kötényében.

Az édesített savanyúság helyett gyümölcssalátát készített. Ebben nincs hozzáadott cukor, tehát jó a vendégeknek. Ám ezt látva Sol igazgató sikítófrászt kap. Nem csoda, hisz Ázsia szerte, így Koreában is a déligyümölcsöt, és általában is a gyümölcsöt arany áron mérik. Így elképzelhetetlen, hogy ingyen adják ezt az ételek mellé.

Ekkor érkezik meg a jelenetbe Hyun-wook, és egyenesen Yoo-kyunghoz lépve magához öleli a lányt, mindenki legnagyobb megdöbbenésére. Persze azt senki más nem látja, amint a fülébe súg: „A tojások… ugye te voltál?”

WÁÁÁÁÁÁÁ, na ebből mi lesz? Mivel a rész elég nyugis volt, sejteni lehetett, hogy a végére tartogatnak egy kisebb bombát az írók, és természetesen így is lett
Nem tudom elképzelni, hogy Sol igazgató ne lepleződne le végül. Ha mégsem így lesz, akkor én, akkor én… nem fogok csinálni semmit, de az igazságérzetem nagy ütést fog elszenvedni.

Szóval, folyt. köv.