Archív, Gyalogbéka cukormentes kísérleti konyhája - 2010.09.16.
Rég volt már, hogy a diabéteszről írtam volna. Pontosabban az én esetemről.
Mikor 1 éve! - te jó ég, már eltelt egy év - kiderült, hogy diabéteszes vagyok sok mindennel kellett szembesülnöm és nagyon sok mindenhez kellett újonnan hozzászoknom. Többek között ahhoz, hogy minden nap a kezembe kell vennem egy tollnak állcázott fecskendőt és azt a hasamba szúrnom...
Stílusosan lila tűim vannak...
Ijesztően hangzik igaz? Én is be voltam szarva az első éjszakám előtt. Fájni fog? Nyomot hagy?... Nos, igen fájt és nyomot is hagyott az első időkben, de csakis azért mert a kezdők kézügyességével és ijedelmével elkerülhetetlenül rosszul csináltam. Még néha ma is előfordul, hogy rosszul szúrok, pedig már egy év van a hátam mögött.
Üres patron, csere tű...
A mai inzulin beadási módszerek már egész humánusak és akár esztétikusnak is mondhatóak. Nem egy otromba fecskendőt kell körbehordoznia annak, aki inzulinra szorul. Ma már egy toll formába rejtett eszközzel gyorsan és higiénikusan lehet megoldani a beadást. A toll pont ugyanúgy működik, mint a hagyományos töltőtollak.
Hegy-tű, patron-inzulin, adagoló-adagoló, ahogy azt a képeken is láthatjátok.
Egy ideig gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, de aztán rájöttem, hogy mindenki számára jobb, ha ezt is tudják a diabéteszről. Azért mert ez egy intim dolog még igenis beszélni kell róla, mert a betegség része, amellyel sokunknak azért kell szembenézni, mert előtte évekig felelőtlenül ettünk és ültünk a hátsónkon.
Az inzulin beadásának egyetlen trükkje, hogy jól tartsuk a tollat. Akár combot, akár a hasat választjuk, mindig a bőrre merőlegesen kell állnia a tűnek, hogy a lehető legsimábban és egyenesen a bőr alá fusson be. Ha kicsit is oldalra húz a kézünk, vagy megdöntjük a tűt, az már fájdalmat és rosszabb esetben véraláfutásokat eredményez.
Az első beadás előtt azt is el kell dönteni, hogy hasba, vagy combba fogjuk ezentúl az inzulint adni. Összevissza ugyanis nem lehet. Én a has mellett döntöttem, mivel nem vagyok a bikinis típus, de szoknyát azért néha felveszek.
A beadás viszonylag gyorsan történik:
1, a toll végén a számlálót állítsuk be 2 egységre, majd próbaként nyomjuk ki. Ezzel látjuk, hogy a tű nincs eltömődve.
2, állítsuk be az adagunkat, mint az előbb
3, az egyik kezünkkel csippentsük össze a bőrt, míg a másikkal vízszintesen tartva a tollat adjuk be az inzulint.
4, tartsuk benyomva a gombot, míg 10-ig elszámolunk, majd még 5-ig mielőtt kihúzzuk a tűt. Így már biztos, hogy az inzulin a megfelelő helyre kerül.
5, tűt húzzuk ki és pakoljuk össze a tollat a kis tolltartóba.
A teljes harci felszerelés
Ami fontos:
- sose szúrjunk mindig ugyanoda, mert a bőr alatt kis inzulin golyók alakulhatnak ki. Én a hasam mindkét felét 3x3-as kockákra osztottam fel képzeletben és minden este kockáról- kockára haladva adom be az adagomat. Így hagyok elég időt a szervezetemnek.
- egy tűt nyugodtan használhatunk egy héten keresztül, ha naponta 1-2 alakalomnál többször nem kell szúrni. Sajnos a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, hogy naponta új tűre cseréljenek.
- a nem használt patronokat tartsuk a hűtőben
- a napnak mindig ugyanabban az időintervallumában adjuk be az injekciót, hacsak az orvos más nem rendel.
Látjátok, nem is olyan bonyolult a dolog? Ráadásul álíthatom, hogy mind a mai napig nincsenek tűnyomok a hasamon, melyek ne tűntek volna el. Bár most egy új inzulinra váltottunk, amihez tű is nagyobb jár, de arról majd máskor, ugyanis az is megér egy bejegyzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése