Archív, Gyalogbéka cukormentes kísérleti konyhája - 2010.06.09.
Nézzük, hol is tartottunk? Ja, derült égből diabétesz.
Szóval kiderült, hogy cukros vagyok. Mint említettem, a patikai cukorszint mérés és a laboreredmény kézhezvétele között nem telt el több, mint 5 nap. A köztes időben szinte semmit sem tudtam, így a saját kútfejem után menve próbáltam diétázni. Ez abból állt, hogy azonnal leálltam a bolti jegesteákkal, fehérkenyérrel és helyette vettem rengeteg zöldséget meg cukrosoknak szánt zsemlét, amiből 1-1 darabot ettem reggelire és vacsorára. (Ám ez elég költséges bulinak bizonyult, hisz 6 ilyen kis vacak közel 500 forintba került. Később szerencsére megtaláltam a pótlékot :)
Mindenből csak minimálisat ettem, mert fogalmam sem volt, hogy mi-merre-hogyan kellene csinálni. Ez ment péntekig, mikor megkaptam a laboreredményt, amivel elmentem vissza a házi orvoshoz. Ott az orvos elmondta, hogy bizony ez diabétesz, hisz nagyjából 5 napi diéta után is még 13 mmol/l volt a cukrom éhgyomri mérésen.
Számára a legfurcsább a korom volt. 26 évesen a diabétesz egyik típusába sem illek igazán.
I-es típusú diabétesz: a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek inzulin termelése leáll. Ez leggyakrabban azért történik mert a saját immunrendszer idegenként ismeri fel a termelő sejteket és megtámadva őket végleg leállítja a saját inzulin termelést.
Jellemzően gyermek-fiatal felnőtt korban jelentkezik. Az ilyen emberek gyakran vékonyak, illetve a betegség felfedezése előtt jelentős súlyvesztés tapasztalható náluk.
Kezelés inzulinnal. A cukorbetegek 10%-a tartozik ide.
II-es típusú diabétesz: a szervezetben van inzulin termelés, de az nem elegendő a bevitt cukormennyiség feldolgozására. Vagyis a túl sok felesleges szénhidrát elfogyasztása - üdítők, fehérliszt, sütemények, pékárúk - egy állandóan magas inzulin termelést kívánnak a szervezettől. A sejtek egy idő után a túl sok cukor ellen inzulin rezisztenciával kezdenek el védekezni. Ekkor válik szükségessé gyógyszeres kezelés, mely elősegíti az inzulin beépülését a szervezetben.
Ez a típus 40 év körül már kialakul, de sok esetben csak akkor diagnosztizálják, mikor már visszafordíthatatlan károkat okozott a tartósan magas cukor szint. Vagyis: vakság, amputáció... A leginkább azokat az elhízott embereket érinti, akik keveset mozognak.
Ez ellen persze könnyen lehetne védekezni, ha mindenki évente egyszer belibbenne egy patikába, hogy megméresse a cukor szintjét. Fájdalommal a procedúra ugye nem jár, és kb. csak 200 forintunk bánja. Ám cserébe még időben megtudhatjuk, ha bajok vannak a "szigeteink" tájékán. Ami annyit jelent, hogy 10-20 évet is nyerhetünk magunknak ezen a féltekén a létezésnek.
Az én esetem azért volt furcsa, mert:
- 26 éves vagyok (ezért I-eshez túl öreg, II-eshez túl fiatal voltam)
- túlsúlyom az van (azóta lassan csordogálnak le a kilók)
- bőven stresszes életet élek + nem is vagyok egy nyugodt személyiség (a jóga és a hosszú egészséges életre való törekvés sokat segít, hogy nyugodt maradjak)
- rosszul étkeztem (jeges teák, hamburger, szendvics szendviccsel...)
- keveset mozogtam és azt is inkább nyáron, ősszel
Ezek alapján I-es is voltam, meg II-es is. Így egy kis diabétesz tájékoztató füzettel, betegszabadsággal és a leleteimmel a kezemben a háziorvos elküldött egy belgyógyászhoz, akivel percekkel korábban telefonon mindent leegyeztetett.
Dr. Klára (nem vezetéknév) nagyon készséges volt. Elmagyarázta és bemutatta, hogy miként kell használni a vércukorszint mérőt, az inzulin tollat. Időpontot egyeztetett a dietetikussal és előírta a további kötelező vizsgálatokat - szemfenék vizsgálat, hasi ultrahang.
Szóval így kezdődött az egy hetes beszoktatásom, beállításom.
Folyt. köv.
Kép innen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése