"Ha ez nem kellemes, akkor nem tudom, hogy mi lehetne az!"

Archív, Gyalogbéka cukormentes kísérleti konyhája - 2010.06.19.

A mai napom a címadó idézet jegyében telt. Kurt Vonnegut Alex bácsikájának volt ez egy kedvelt mondása, mely szállóigévé vált az író családjában.

Vonnegutnak igaza van. Túl sokat panaszkodunk és ritkán vesszük észre, ha jó dolgok történnek velünk. Nem egy luxus nyaralásra, új autóra, kiváló iskolai eredményre gondolok, hanem az apró örömökre, amik mosolyt csalnak az arcunkra, vagy csak egy elégedett kis sóhajt pöffentenek ki a szánkon. Ezeket ma már észre sem vesszük, vagy csak percekig emlékszünk rá, és a következő mérgelődni való úgy viszi magával azt a kellemes élményt, mintha sosem létezett volna.

Magyar szakos diplomával, szégyen vagy sem, de sosem olvastam eddig Vonnegutot. Tudtam róla, hogy nagyszerű író mások szerint - terveztem is olvasni, de eddig nem akadt a kezembe. Tegnap egy kiárusításon 500 forint kedvezménnyel megvettem az utolsó könyvét, mely "A hazátlan ember" címet viseli. Mit ne mondjak, a mai nap folyamán végig olvastam. Igaz, csak rövid, anekdotaszerű gondolat gyűjtemény, mégis két dolgott tett velem:

1, idén nyáron Kurt Vonnegut könyveket fogok olvasni
2, felfedeztem, hogy milyen kellemes is volt a napom.

Nos, akkor lássuk azt a kellemes napot. Talán, mikor olvassátok majd, az jut eszetekbe: csak ennyi? Ez minden? De nekem paradicsomi állapot volt a mai nap.

Reggel nagynénim jött látogatóba, aki Pesten halált megvető bátorsággal és kitartással kereste meg a vásárcsarnoki Ázsia Bt.-t, ahol beszerzett nekem miszo pasztát és pankót, ami lényegében kenyérmorzsa, de sokkal nagyobb szemes, mint itthoni megfelelője. Így ropogósabb panír elkészítését teszi lehetővé.

Hogy ez miért volt olyan hősies cselekedet? Mert Zsu nem az a típus, akinek sokáig van türelme egy áruházban kavarogni, pláne, ha nem találja, amit keres. Ő mégis panasz nélkül járt a morzsám után. Köszönet érte!

Utána együtt indultunk a piacra, ahol aztán én kovászolni való uborkát szereztem be horribilis áron. De mit számított a 220 ft/kg, mikor már szinte a számban éreztem a ropogós, hideg uborkákat. Persze az uborka mellé került még meggy, cseresznye és fűszernövény is. Minden visszafogott mennyiségben. Bár a cseresznyés srác 5 dkg-t ajándékba adott - nem kellemes?

Haza érvén átültettem a vásárolt bazsalikomot, majd a korábban kapott citromfű és menta bokrokat is átköltöztettem egy nagy ládába. Ekkor már citromfűtől és bazsalikomtól illatozott a kezem.

Ezután jöhetett az uborka tisztítás, vágás, üvegbe helyezés Mágnes Dóra receptje alapján, melyet csak egy kicsit alakítottam át. Recept, majd ha kész az uborka.

És, hogy mitől volt még kellemes a napom?

- citromfüves és ribizlis jégkocka gyártás
- a citrom, bazsalikom, fokhagyma elegyétől illatozó kezeim
- az árnyékos erkélyen madárszó melletti szundikálás
- szundi után csipkebogyó tea citromfüves jégkockával fogyasztása
- a városi zajtól mentes erkélyen történő olvasgatás
- és persze az az egyszerű tény, hogy egész nap be sem kapcsoltam a számítógépet és nem is hiányzott. Most is csak azért írok, hogy megoszthassam veletek a gondolataim.

Szóval modhatjuk, hogy alig csináltam valamit, mégis úgy éreztem, hogy a mai napom hasznosan telt és több energiával töltött fel, mint az elmúlt hétvégék összesen.

Így ajánlom mindenkinek, hogy tudatosan figyeljen fel a kellemes pillanataira és közölje magával és akár másokkal is a tényt. Ne hagyjátok tovaszállni, vagy észrevétlennül maradni, mert a mai világban talán ennél nem is lehetne pazarlóbban cselekedni, mikor olyan ritkán érezzük magunkat elégedettnek.

Sőt, felszólítok minden olvasót, hogy akár kommentben, akár a saját blogjában ossza meg az egyik "Ha ez nem kellemes, akkor nem tudom, hogy mi lehetne az!"pillanatát.

Ne csak magatokért, hanem értünk is.