Archív, Gyalogbéka cukormentes kísérleti konyhája - 2010.07.28.
A cukorbajos élet egyik legnagyobb hátulütője a rengeteg orvosi vizsgálat, illetve ellenőrzés. Na jó, annyira nem sok, de annak, aki előtte évente egyszer látott dokit, igenis frusztráló az az időmennyiség, amit a betegvárókban kell eltöltenie. Ám ez az idő tekinthető úgy is, mint egy nagyon érdekes szociológiai tanulmányra szánt kutatási idő is. Ha így gondolok erre, mindjárt nem akar felrobbanni a fejem. Szóval hétfőn hajnalban is ezt mondogattam magamban.
Hétfőn volt a napja, hogy rászántam magam az esedékes vérvételemre. Cukrosoknak 3 havonta kell labor vizsgálatra menniük, hisz ilyenkor ellenőrzik, hogy mennyi volt az elmúlt negyed évben a sejtekben a cukor felvétel, a vese rendesen működik-e (pisilni is kell tehát) és emellett megnézik még a koleszterin szintünket és minden mást, amit mi az eredményünkön úgysem tudunk megfejteni. De ne rohanjunk ennyire előre. Lássuk csak, hogy miként is zajlik le egy ilyen vizsgálat és mit is vizsgál.
Mifelénk a helyi, államilag fentartott egészségügyi központ laborja minden hétköznap reggel 7-kor nyitja meg kapuit. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy az aludni nem tudó nyugdíjasok már 6 körül az ajtó előtt sorakoznak, ezzel lehetetlenné téve a vércsapolás után munkába igyekezni akaró, adófizetők számára, hogy valaha is sorra kerüljenek.
Iróniát félre téve. Tényleg nevetséges, hogy aki be szeretne jutni vérvételre, annak nyitás előtt már egy órával ott kell lennie, különben nem fog neki injekciós tű jutni. Farkas törvények uralkodnak kérem szépen, leginkább ha sorbanállásról van szó.
Az ajtón feltüntetett 6:55 helyett a portás 7-kor ki is nyitja az üvegajtót, amin keresztül a sorbanállók már korábban szerencsésen végig nézték, ahogy az asszisztensek besorjáznak a reggeli kiflivel és kávéval, illetve, ahogy a portás gumikesztyűben szélesre tárja a mintavételes mosdó ajtaját - vérvét után a beteg a fogával nyitja ki ugyanezt az ajtót, mert egyik kezében pohár, a másikkal meg a gézlapot tartja a könyökhajlatában.
Szóval ajtó kinyit és több tucatnyi, járni alig tudó nyugdíjas egymást taposva igyekszik a kartonozó ablak felé. Van, aki apródot is hoz magával: míg ő sorban áll, addig a kisegítő személyzete foglal helyet neki. Hisz a 30 fős helységet 5 perc alatt vagy 50 beteg lepi el. Közben a későn érkezők (azok a hétalvók akik a sor végére szorultak) rimánkodhatnak, hogy legalább második körben beszedjék a papírjaikat - ugyanis itt nincs állandó porta szolgálat.
Hah, én 15 perc után - negyedik voltam a sorban, 6:15-ös érkezéssel - már nyugodtan találok magamnak egy helyet a váróban mert tudom, hogy cukrosan, éhgyomorral már csak max. egy órát kell várnom. Tévedtem. 20 perc után már bent is voltam. Ám addig fantasztikus műsorban volt részem.
Végignéztem, ahogy idős nagyik egymással perelnek a sorban elfoglalt helyük miatt, ahogy egy a túlsúlya miatt (járni tudott, szóval csak a súllyal lehetett a baj?) tolókocsiba kényszerült nő perel szintén tolókocsis párjával, ahogy idős bácsik versenyt futottak egy üres várószékért (a nyertes nagyon megelégedetten huppant le, míg a vesztes fogcsikorgatva fikszírozta az ellenséget) és így tovább. Ehhez társult még némi izzadság parfüm, hátulról támadó huzat és beszédkényszertől szenvedő "szomszéd" várakozó és egy néni, aki halálra rémisztett miután le rosszkutyázta a csempét maga előtt. Sebaj, gyorsan bejutottam.
Odabent megkérdezték kedvesen, hogy hoztam-e vizeletmintát, majd az általam kiválasztott kar könyökhajlatába illesztettek egy hatalmas tűt és pillanatok alatt megszabadítottak 3 adag vértől. Egy gézlappal a hajlatomban - sebtapaszra nem futi - egy öntapadós számmal a mintámnak irány a mosdóba, aminek az ajtaját egy sornyi csalódottan váró vérdonor zárta el. De rettenthetetlen én a gézlappal, táskával, számmal és kabáttal küzdve átjutottam a vécécsészék birodalmába, melynek portáján található a mintaleadó ablak. Ez alkalommal azonban nem ment olyan simán a kis üvegcse leadása, mivel az ajtóval szemben épp egy bácsi próbált nyitott slozi ajtónál mintát termelni... Hm, a türelmemnek ez már betett, még ha háttal is volt a szentem. Az ajtót lábbal tettem be utána én a végén.
Innen már csak az volt hátra, hogy a saját üvegemet előszedjem, a számot ráragasszam és rövid távon elhúzzak a Laborból újabb 3 hónapra.
Szóval a vérvizsgálat elsődleges célja, hogy mérje a H1AC százalékot. Ez ugyanis nagyjából pontosan azt mutatja meg, hogy az elmúlt 3 hónapban a sejtek mennyi cukrot vettek fel. Jelenleg a 6,4 - 6,8% az ideálisnak mondott érték. Az első vizsgálatom során nálam ez 9,7% volt. A második már csak 6,8%, míg a harmadik 6,4%. A hétfői eredményeket még nem tudom, de nagyon remélem, hogy továbbra is a tökéletes tartományban mozgok. Így valószínűleg jó kislányként fogom elviselni ezt a procedúrát minden harmadik hónapban.
Elnézést mindenkitől a hol volt, hol nem volt jellegű leírásért, de szolgáljon mentségemre, hogy kissé fáj a fejem és álomkór kerülget, mikor ezt írom. Receptekkel folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése