2011. január 30., vasárnap

Elveszett és elrontott receptek képtára

Azt hiszem, hogy kevesen vannak azok, akik szánt szándékkal írtak volna eddig arról, hogy mit és miként rontottak el a konyhában. Ha valaki belevág egy gasztroblogba, persze csak az egyre szebb ételfotókat és fantasztikus recepteket akarja megosztani, de eszébe sem jut az embernek, hogy a teljesen elrontott darabokat is közzétegye. Pedig ez egy nagyon jó mosoly forrás is lehet. A most közkinccsé teendő képek egy jó része ilyen bakikról mesél, melyek nagyjából az elmúlt negyedév elrontott receptjeit dokumentálják. Legalábbis azokat, amikről kép is készült.

Az elveszettek pedig azért feledettek, mert lusta voltam leírni a receptet és szépen lassan a papírfecnire lefirkantott receptek, hozzávalók az enyészeté lettek nem hagyva hátra mást, mint néhány fényképet.

Vegyétek jó szívvel a fotókat és a mellékelt anekdotákat, majd ha van kedvetek, osszátok meg velünk a saját történeteteket.


Cukkinis darálthússal töltött óriás kagylótészta. Ez a recept talán még menthető, ugyanis egyetlen hibája az volt, hogy nem főztem meg a tésztát, mielőtt megtöltöttem és vízgőzben próbáltam elkészíteni. A tészta így csak félig főtt át, félig pedig nyers maradt. Talán máskor 1-2 perc a forró vízben megoldja a problémát.


A gondolat jó, a végeredmény már kevésbé rovatunk egy példánya. Sült tofu cukkinivel. Nincs gond a nyers cukkinivel, de azért sütve-főzve még mindig jobban szeretem. A fűszer csak éppen egy kicsit segített rajta...


Fokhagymás sajttorta. Igen, mindenki jó olvassa. Ez is ékesen bizonyítja, hogy főzni nem lehet fáradtan. Hiába volt csodás ötlet Zs ügynök maradék muffinjainak alapként való hasznosítása, amitől extrán csokis lett, mert a krémbe fokhagymasót tettem. Egy csipet elég volt, hogy a sajttortának fokhagyma illata legyen a vanília mellett. Ezért aztán még meglepőbb volt, hogy az íze nem is volt olyan katasztrofális. Vagyis ehetőnek minősült. De repetát senki nem kért ebből a receptből.



Túrós-almás fahéj alatt. A szilvesztert vendégségben töltöttem, ahová nem akartam üres kézzel menni, ezért megint kipróbáltam egy új receptet, ami látszólag elronthatatlan volt. A cukrozott fahéj nekem mégis durván ráégett a süti tetejére. Bár a süti végül egészen jó ízű lett, de előtte le kellett kaparni róla a fahéj nagy részét. Hozzá tenném, nem ez volt az első rémes újévi alkotásom...


Currys zöldségkrémleves pirított baconnel. Ugye jól hangzik? Más kérdés, hogy megszaladt a kezem és ehetetlen mennyiségű lett benne a curry a végén. Itt az étvágy gerjesztő külső elég gyomorforgató belsőt takar.


Mutáns epres amerikai palacsinták. Néhány hete meglátogatott Á ügynök, akinek ebédre amerikai palacsintát akartam készíteni desszertként. A tészta bármit csináltam vele túl híg volt, így a lehető legabsztraktabb formákat vette fel a serpenyőben.

2011. január 24., hétfő

Narancsos, házi májkrém

Hetek óta nem jutottam a bloghoz. Persze kifogások vannak: rosszalkodott a gépem, sok volt a munka, fáradt voltam... de valójában csak kedvetlen voltam.
Főzni főztem szinte minden nap valami blogba valót, hisz a betegségem nem engedi, hogy műkaján éljek, de újév óta nem volt bennem "kraft". Pedig nem történtek rossz dolgok, csak valahogy magamon kívül szemléltem a velem történő eseményeket.
Most reggel azonban úgy ébredtem, hogy megint van bennem energia és még inkább tenni akarás. Mintha az új év nem 3 héttel ezelőtt kezdődött volna, hanem csak ma hajnalban.

Szóval ennek örömére vegyétek a tegnap, házilag készült májkrémemet.

Döbbenet, hogy mennyivel másabb az íze, színe és állaga, mint a boltban vett, esetleg konzervbe csomagolt változatnak.
Először is jóval halványabb, nem az a sötétbarna. Darabosa, nem pedig tükörsima és az íze... mondjuk úgy, hogy tényleg van íze és nem egy egyen termék.
Arról nem is beszélve, hogy tartósítószert, színezéket nem tartalmaz.


Az enyém sajnos azért lett ilyen halvány, mert túl sok folyadékot használtam. Mentségemre, első próbálkozás volt...

Ahogy a házilag sütött kenyérrel ettem ezt a májast az jutott az eszembe, hogy talán nem is lenne néha rossz egy olyan korban élni, mikor még kevesebb műanyag vett minket körül és lassabban folyt az élet. Persze nem mondanék le a laptopomról, a facebookról, a netről, mp4-ről és még néhány dologról semmi pénzért, ha nem muszáj. De a lassítást ezekkel együtt is bevezethetem.

Házi májkrém

Tipp: a májkrémhez hozzáadhatunk bármi pluszt, amivel ízesíthetjük - fokhagyma, paprika, szalámi, szőlő, narancs... csak ízlés szerint.


Hozzávalók:

20 dkg csirkemáj
5 dkg húsos szalonna
1 fej vöröshagyma - 100g/8g CH
só, bors
3 dl tejszín - 100ml/3g CH
1 ek. étkezési keményítő - 100g/86g CH
1 dl víz
egyéb fűszer, vagy gyümölcs, zöldség ízlés szerint. Én egy fél narancsot tettem még bele


1, a felkockázott hagymát és szalonnát pirítsuk meg egy kevés olajon.
2, adjuk hozzá a feldarabolt csirkemájat és süssük készre az egészet néhány perc alatt.
3, a húsos keveréket sózzuk, borsozzuk, öntsünk rá 2 dl tejszínt, adjuk hozzá a választásunk szerinti gyümölcsöt, fűszert, zöldséget és forraljuk fel.
4, az étkezési keményítőt keverjük el a vízzel és adjuk a májhoz. Majd főzzük még egy percig.
5, zárjuk el a lángot a lábas alatt, majd kézi turmix-val krémesítsük a lábas tartalmát. Ha túl sűrűnek találjuk a krémet, akkor lazítsuk fel a maradék 1 dl tejszínünkkel, de ez megint csak ízlés kérdése.



Tipp2
: ha egy napig hagyjuk a hűtőben pihenni, akkor lesz tökéletes az állaga. Előtte még egy picit folyósabb lehet.

2011. január 9., vasárnap

Diabétesz 1x1 VII. - A titkos inzulin

Rég volt már ez a rovat, pedig megint van néhány témám bele. Szóval lássunk egyet.

Pár hónapja talán említettem, hogy áttértem egy másfajta inzulinra, ami sokkal jobbnak bizonyult annál, amit eredetileg használtam. Nos, most megosztom veletek a titkot.

Most már lassan fél éve egy hatalmas sokk hatás ért, mikor a kötelező munkahelyi egészségügyi vizsgálaton ráállítottak a mérlegre és az dekára pont annyit mutatott, mint előtte egy évvel. Sokkban voltam, mert a nadrágméreteim, ismerősök, család és magam szerint is minimum 3-4 kg-val kellett volna kevesebbet mutatnia a mérlegnek, mint előtte, de nem így volt. Diéta ide vagy oda, nem fogytam semmit, legalábbis kilóra.
Ráadásul az áprilisi bokaficamom sem gyógyult meg rendesen, folyton fájt és vizesedett.

A legtöbb inzulinról azt mondják, hogy okozhat vizesedést és megnehezítheti a fogyást is. Így én fogtam magam és elmentem az orvosomhoz, hogy elpanaszoljam neki a nagy bánatom. Ő akkor megint felajánlott egy új inzulint, amit már megtett jó pár hónappal korábban is, de nemet mondtam rá, mert ebben van egy nagyon kevés hormon, ami az emésztést és éhségérzetet befolyásolja. Most viszont egy év után úgy döntöttem, hogy nem csak látszatra, hanem kilókban is fogyni akarok, szóval ide vele.

Az inzulin neve a Victoza.

Már eleve injekciós tollban kerül forgalomba, nem patronban. Egy doboz Victozában két darab toll található, ami 2 hónapig elég, ha a minimum adagot használjuk minden nap, ami 0,6 mg. A legtöbbeknek azt szokták javasolni, hogy 1 hét után emeljék meg az adagjukat 1,2 mg-ra, de mivel nekem minden eredményem tökéletes volt a 0,6-os adaggal és még fogytam is, így nem láttuk szükségét az emelésnek. Ráadásul így tényleg eltart két hónapig egy dobozzal. Ami az árát nézve egyáltalán nem hátrány.



A hátrányai:
- 7,2%-os A1C alatt elvileg az orvos nem írhatja fel receptre. Ha mégis és kiderült, akkor az OEP kifizetteti a teljes árat az adott intézettel, orvossal.
- támogatással együtt is 9000 forintba kerül egy dobozzal. Támogatás nélkül 30.000 az ára.
- a használat kezdetén szinte mindenkinek, hasfájást, hasmenést, hányingert, fejfájást okozhat.

Nos, én 6 hónapja kezdtem el szedni a régi inzulinom helyett. Az orvosom kipróbálásra adott egy mintát, amit ő maga is ingyen kapott a gyógyszercégtől, így az első hónap számomra ingyen volt.
Azt hiszem, az első héten volt, hogy egyik éjjel olyan hasmenés jött rám, hogy másnap nem mertem munkába menni, de utána ez fokozatosan javult.

Bár fél év után is még a gyógyszerezésem és szerintem a Victoza miatt, nincs gondom a napi "nagy dologgal", vagyis székrekedéstől nem kell tartanom ez valahol már-már kellemetlen, valahol meg rendben van.
Az azonban tény, hogy az első esti adag után már azonnal érezhető volt a hatása. Napokig szinte alig tudtam enni valamit, mert szinte rögtön úgy éreztem, hogy tele vagyok. Gyakran volt kisebb hányingerem, ami néhány nap múlva teljesen elmúlt és azóta sem tért vissza. Ráadásul a 6 hónap alatt pontosan 6 kg ment le rólam úgy, hogy sajnálatos módon sok mozgásra mostanában nem volt alkalmam. Kíváncsi lennék, hogy hol tartanék, ha a heti két rendszeres mozgást is be tudtam volna iktatni mindig az utóbbi hónapokban.

Európában ezt az inzulint 2009-ben engedélyezték, Amerikában csak tavaly. Több oldalon is barangoltam és utána néztem, hogy mások mit írnak róla, mi a véleményük. Amit találtam, az nagyjából megegyezik a saját tapasztalataimmal - csökkent étvágy, hasmenés, hányinger, főleg az első hetekben, fogyás...

Azt azonban az orvosom nem mondta el, hogy a kísérleti anyagokban azt állítják, hogy a készítmény a tesztalanyoknál, akik egyébként is hajlamosak erre, csontrákhoz vezető tumor kialakulását, és hasnyálmirigy gyulladást idézett elő.
Ez őszintén szólva aggaszt. Bár cukrosként ugye rendszeresen járunk orvosi vizsgálatokra, és minden gyógyszernek megvan a maga kockázata, azért ezt nem olvastam kitörő lelkesedéssel.



Szóval jelenleg arra jutottam, hogy a következő alkalommal kifaggatom az orvosom erről is, és ahogy elérem az egészséges testtömeget, visszaváltok a normál inzulinra. Ami ugye nem hizlalt - gondolom a diéta és mozgás miatt, de soha nem is fogyasztott.


Tehát az összegzés:

Ha valakinek nehézséget okoz a fogyás a cukor diéta mellett is, akkor menjen és kérdezze meg az endokrinológusát ezzel a készítménnyel kapcsolatban.
Persze figyelembe kell venni, hogy nem mindenki tudja sajnos megfizetni, pedig tényleg sokat segít. A fogyás mellett például azonnal lement a vizesedés és dagadás a sérült bokámról, és azóta sem tért vissza. De két havonta 9000 forint mégis nagy összeg, főleg mostanság, mikor azt tervezik, hogy megint egy rakat cukros gyógyszernek a támogatását megvonják... ám én jelenleg azt mondom, hogy nekem ez megéri.
Próbáltam a hagyományos módszert: diéta, mozgás és gyógyszerek, de nem vált be. Így valamit valamiért alapon bevállaltam ezt a készítményt, minden hátrányával és veszélyével egyetemben.

Hisz cukrosként már fél egészséget jelent az is, ha képesek vagyunk a testtömegünket egészséges szinten tartani. 2-es típusú cukrosoknál meg szinte a gyógyulással is felérhet, ha elvesztik a túlsúlyt, ami a betegség elsődleges előidézője náluk.

Így csak annyit mondhatok, hogy mindenki döntsön belátása szerint, hogy mi az, ami megéri neki pro és kontra és utána vágjon bele, aztán meg ne nézzen hátra. Ha mellett döntötök, akkor ne keseregjetek az árán, a rövid ideig tartó mellékhatásokon, hanem nézzétek az eredményt, és a célt, hogy minél hamarabb letehessétek a terheiteket!

Ezzel zárom az év első hetét, ami pont olyan felemás volt nekem, mint maga a készítmény, amiről írtam, vagy maga az élet, amit minden nap megélünk.
Ám most süt a nap az ablakon át a hátam mögött és már ez is nagy dolog.

Diabétesz 1x1 VI.
Diabétesz 1x1 V.

2011. január 4., kedd

Nyári képek a télben

Nos, odakint hideg van, nagyon hideg. Bár a hó nem esik, de kint lenni sem esik jól ilyenkor, mikor szinte a lehelet is bennünk fagy. Talán éppen ezért jó lesz most egy kis augusztus végi, balatoni melegség mindenkinek.

Augusztusban néhány napot a Balaton partján töltöttünk Á ügynökkel 2010-es nyaralásként. Bizonyos körülmény miatt nem hittem volna, de élveztem minden pillanatát.

A képek, ahogy esik úgy puffan sorrendben érkeznek, de ez adja a varázsát a balatoni nyárnak, a keszthelyi kirándulásnak, a sétahajózásnak a Balatonon és az egész nyaralásnak.








Piacoztunk egy kicsit Keszthelyen. De miért került csak fele annyiba a fekete szeder, mint Szegeden?



Meggyőződésem volt, hogy kicsi a rakás...


Gyönyörű épületekből nem volt hiány. Mondtam már, hogy nem rajongok a napjainkbanm háznak csúfolt borzalmakért?




Á ügynök ebéd utáni kávéjának én voltam a stylistja...


A sétahajózás árába egy pohár frissítő is tartozott. Koccintás után az én poharam tartalma Á ügynökében landolt, de ne szóljatok neki, mert nem tud róla... Legalábbis eddig nem tudott.




Búcsú Alsógyenesdiástól, ahol olcsó a szállás, méterekre a strand és a vendéglátó ingyen ad kölcsön biciklit


Hosszú az út hazáig, ideje útra kelni - persze az ellenkező irányban


Egy délelőttöt csak a strandon töltöttünk. Mivel lassan bújt elő a nap én sem sültem szénné.

Nos, ez a kis összeállítás remélem, mindenkinek visszalopta egy kicsit a nyarat a szívébe. Persze a kompromittáló képeket megtartom magamnak, de azért így is lejön, hogy jól éreztük magunkat?

Ha mégsem, akkor még néhány plusz infó: augusztus 20-án éjjel, kerékpárral hazafelé, világítás nélkül ismeretlen terepen; óriáspalacsinta majszolás tűzijáték előtt; henna tetoválás a nyakra; naplementés sétahajókázás, rengeteg nevetés, cipekedés, furcsa emberekkel utazás keresztül az országon vonattal... ilyen egy jó kis balatoni nyár 2010-ben.