2011. január 30., vasárnap

Elveszett és elrontott receptek képtára

Azt hiszem, hogy kevesen vannak azok, akik szánt szándékkal írtak volna eddig arról, hogy mit és miként rontottak el a konyhában. Ha valaki belevág egy gasztroblogba, persze csak az egyre szebb ételfotókat és fantasztikus recepteket akarja megosztani, de eszébe sem jut az embernek, hogy a teljesen elrontott darabokat is közzétegye. Pedig ez egy nagyon jó mosoly forrás is lehet. A most közkinccsé teendő képek egy jó része ilyen bakikról mesél, melyek nagyjából az elmúlt negyedév elrontott receptjeit dokumentálják. Legalábbis azokat, amikről kép is készült.

Az elveszettek pedig azért feledettek, mert lusta voltam leírni a receptet és szépen lassan a papírfecnire lefirkantott receptek, hozzávalók az enyészeté lettek nem hagyva hátra mást, mint néhány fényképet.

Vegyétek jó szívvel a fotókat és a mellékelt anekdotákat, majd ha van kedvetek, osszátok meg velünk a saját történeteteket.


Cukkinis darálthússal töltött óriás kagylótészta. Ez a recept talán még menthető, ugyanis egyetlen hibája az volt, hogy nem főztem meg a tésztát, mielőtt megtöltöttem és vízgőzben próbáltam elkészíteni. A tészta így csak félig főtt át, félig pedig nyers maradt. Talán máskor 1-2 perc a forró vízben megoldja a problémát.


A gondolat jó, a végeredmény már kevésbé rovatunk egy példánya. Sült tofu cukkinivel. Nincs gond a nyers cukkinivel, de azért sütve-főzve még mindig jobban szeretem. A fűszer csak éppen egy kicsit segített rajta...


Fokhagymás sajttorta. Igen, mindenki jó olvassa. Ez is ékesen bizonyítja, hogy főzni nem lehet fáradtan. Hiába volt csodás ötlet Zs ügynök maradék muffinjainak alapként való hasznosítása, amitől extrán csokis lett, mert a krémbe fokhagymasót tettem. Egy csipet elég volt, hogy a sajttortának fokhagyma illata legyen a vanília mellett. Ezért aztán még meglepőbb volt, hogy az íze nem is volt olyan katasztrofális. Vagyis ehetőnek minősült. De repetát senki nem kért ebből a receptből.



Túrós-almás fahéj alatt. A szilvesztert vendégségben töltöttem, ahová nem akartam üres kézzel menni, ezért megint kipróbáltam egy új receptet, ami látszólag elronthatatlan volt. A cukrozott fahéj nekem mégis durván ráégett a süti tetejére. Bár a süti végül egészen jó ízű lett, de előtte le kellett kaparni róla a fahéj nagy részét. Hozzá tenném, nem ez volt az első rémes újévi alkotásom...


Currys zöldségkrémleves pirított baconnel. Ugye jól hangzik? Más kérdés, hogy megszaladt a kezem és ehetetlen mennyiségű lett benne a curry a végén. Itt az étvágy gerjesztő külső elég gyomorforgató belsőt takar.


Mutáns epres amerikai palacsinták. Néhány hete meglátogatott Á ügynök, akinek ebédre amerikai palacsintát akartam készíteni desszertként. A tészta bármit csináltam vele túl híg volt, így a lehető legabsztraktabb formákat vette fel a serpenyőben.

4 megjegyzés:

  1. A palacsinta nem is absztrakt, ha átfordítod a túlfelére, ott van a történeti Magyarország. Ami a képen a jobb csücske, az Horvátország...

    VálaszTörlés
  2. Jajjdejóó:) Végre valaki, aki be meri vállalni a hibákat:) Én szívesen írok a saját ballépéseimről; másoknak okulásul :)

    VálaszTörlés
  3. Ugye Zsuzsi? Volt még Afrika, meg bohóc, bárányfelhő és hasonlók. Ennél a képnél én is arra gondoltam, hogy nagy Magyarország formája van :)

    VálaszTörlés
  4. Fini, szerintem sincs ebben semmi rossz, ha bevállaljuk a felsüléseinket. Mi a fenti sztorikon hatalmasakat nevettünk.

    VálaszTörlés