Ezt a bejegyzést első sorban magamnak írom. Hogy lássam, ne csak most, de bármikor, amikor elbizonytalanodom majd, hogy mi az az út, amire soha többé nem szabad lépnem.
Bár semmi drámai nem történt 2012-ben, mégis úgy érzem, hogy eddigi életem során ezzel az évvel vétettem a legnagyobbat önmagam ellen.
Hagytam, hogy a munkám olyan szinten magába szipppantson, hogy semmi másra ne maradjon erőm. Hagytam, hogy egy olyan munka rabszolgájává váljak, amely annyira sem becsül, amiből egy guriga vécépapírt lehetne venni.
Emellett már könnyű volt a lustaságom, érdektelenségem azzal magyarázni, hogy kiszipolyoz a munka, nincs energiám. Valójában azonban csak menekültem, de magam sem tudom igazán, hogy mi elől. Ám ezzel csak annnyit értem el, hogy fizikailag többet ártottam magamnak, mint valaha előtte.
Nem mozogtam, ezért eljutottam odáig, hogy az év utolsó napjaiban már akkor is fájtak a letapadt izmaim, ha este lefeküdtem.
Igénytelen ételeket ettem és sikerült 10 kg-t felszednem.
Elhagytam azt a blogot, ami néhány éve egy hatalmas változás krónikája volt az életemben.
Csodálkoztam, hogy miért nem működnek az interperszonális kapcsolataim.
Nem értettem, hogy hol is vesztettem el önmagam.
Mindezekért pedig nem hibáztathatom a főnököm, a munkám, az évet, csak ÖNMAGAM
Decemberben, éppen ezért döbbenten eszméltem rá, hogy tudat alatt mennyire is dolgozott az agyam és milyen elhatározásokra jutottam, még ha ezekről nem is gondolkoztam napi szinten. Egyszer csak tudtam, hogy 2013 egy jó év lesz. Csak azért, mert felébredtem 2012 tehetetlenségéből.
Félreértés ne essék, nem fogadtam meg semmit éjfélkor. Csak azt, hogy ebben az évben önmagamért fogok dolgozni. Azokért az egyszerű álmokért, amik végre alakot öltöttek előttem.
Idén 30 leszek és végre pontosan tudom, hogy milyen karrierre vágyom, és idén nagy lépést fogok efelé tenni.
Visszatérek a Dukan diétához, amit terveim szerint ezen a blogon fogok dokumentálni is.
És legfőképpen igyekszem megtalálni azt az ént, aki a lelki szemeim előtt mindig is élt. Aki mindig is én voltam, de ahogy a gondolataimat, úgy őt sem engedtem teljesen a felszínre törni.
Kíváncsian várom, hogy miként alakul 2013. Egy asztrológus ismerősöm pár éve azt mondta, hogy a maja világvége csupán egy negatív korszak lezárását jelzi. Nem a világ vége jön el, hanem a rossz időké. Szerinte 2013-tól egy lassú javulás várható az emberek életében, egy új korszak kezdete. Nos, meglátjuk. Az biztos, hogy én új lapot nyitottam, itt és most.
Ha 2014 első napján, majd azt mondhatom, hogy az elmúlt évben mindent megtettem önmagamért és azért, ami én szeretnék lenni, akkor azt hiszem, megvolt az új korszakom kezdete. De addig is...
