Túrós kalács - a csúnyácska külső kincset rejt

Hányszor mondják nekünk életünk során, hogy ne ítéljünk meg embereket a külsejük alapján, mert nem tudhatjuk, hogy mit rejt a belsejük. A legszebb emberek is lehetne romlottak belül és a legcsúnyábbak is lehetnek gyönyörűek, ha megismerjük őket. Nos, most én is így jártam, csak a konyhában.

Neki láttam egy túrós kalácsnak, de nem fűztem hozzá nagy reményeket. Valahogy a tészta nem tűnt az igazinak. Tartottam tőle, hogy nem fog átsülni rendesen és amúgy is... Ráadásul egy kicsivel tovább is maradt a sütőben, mint kellett volna, így jobban megbarnult, mint kellett volna. De mikor az előbb felvágtam és egy kevés lekvárral megkóstoltam... A csúf külső kincset rejtett. Puha, lágy, leheletnyi édeskés ízzel. Azt hiszem, hogy ismétlős darab lesz.


Akkor most lássuk a receptet.

Hozzávalók:

60 dkg fehér liszt - 100g/70g CH
1 dl tej - 100 ml/5.5g CH
1 dl joghurt - 100ml/ 4g CH
5 ek xilit - 100g/25g CH
1,5 csomag száraz élesztő
1 tojás
13 dkg túró (lehet kicsit több vagy kevesebb is) - 100g/3g CH


Elkészítés:

1, a lisztet, a vajat (szoba hőmérsékletű), a tojássárgáját és a túrót keverjük össze egy nagyobb tálban

2, a tejet langyosítsuk fel egy kanál xilittel és futtassuk fel benne az élesztőt
3, a maradék xilitet és a joghurtot adjuk a tésztához az élesztős tejjel együtt
4, gyúrjunk egy kicsit ragacsos, de lágy tésztát, majd bugyoláljuk be és meleg helyen kb. 1 órán át kelesszük a tésztát.
5, gyúrjuk át még egyszer a tésztát, majd egy megvajazott tepsire helyezve, cipó formára alakítva helyezzük el a tésztát.
6, 180 fokos sütőben 30-35 percen keresztül süssük.

A túrótól a kalács lágy lesz és könnyű. A xilitnek hála enyhén édeskés, de nem fogyaszthatatlan.
Húsvétkor bármely cukros nyugodtan ehet belőle egy-egy szeletet.

Az igazsághoz még hozzá tartozik, hogy a tojás fehérjével az utolsó pillanatban nyakon öntöttem a kalácsot, mert nem tudtam, hogy mit csináljak vele, kiönteni meg nem szeretem az ételt. Nos, nem tett rosszat neki.