Reggel hóesésre ébredni, majd egy órával később a verőfényes napsütésbe kimenni már maga egy ajándék a természettől egy sokszor igen szürke városban. De a hátsó utcákon sétálva, ahol alig járt ember csak számtalan hatalmas régi építésű klasszikus ház magasodott fölém valahogy csak mosolyogni volt kedvem, hiába a csontig hatoló hideg és csalárd szél.
Napok óta először érezni, hogy minden követ elfúj a szél az ember válláról, igazán jó dolog. És ez csak a napsütésnek, a tornádószerű levegő táncának, mely majdnem a hátára kapott a Culinárisból kifele jövet, csak úgy, mint Mary Poppinsot, egy cinkos mosolynak egy idegennel köszönhetően. Ezek igazán különleges pillanatok. Addig, amíg ezeket meg tudom látni, azt hiszem, hogy sosem lesz igazán nagy baj az életben.
Persze a friss bagett, török joghurt és tonhalkrém is sokat segít ezen egy szombat reggelen...
Nektek milyen egy ideális szombat reggel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése